A fogyasztóvédelmi ellenőrzések tapasztalatai
Az ellenőrzések java része a szolgáltatókat terhelő közzétételi kötelezettségre terjedt ki, így a szolgáltató azonosításához szükséges adatok megfelelő feltüntetésére. Ezen a területen jellemzően a cégjegyzékszám, illetve nyilvántartásba vételi szám, a nyilvántartást elrendelő hatóság megnevezése, valamint az adószám feltüntetésének elmaradása adott alapot bírság kiszabására.
Kisebb számban találtunk azonban olyan eseteket is, amikor a szolgáltató elnevezése is hiányzott a honlapról, vagy éppen a valós szolgáltató helyett ott más cég neve került feltüntetésre. Néhány esetben elmaradt a székhely, valamint az elektronikus levelezési cím megjelölése is.
A magával a kereskedelmi ügylettel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség körében a leggyakoribb hiányosság a szerződés írásbeliségével, iktatásával és a szerződéskötés nyelvével kapcsolatos tájékoztatás elmaradása volt, ezek szinte valamennyi vizsgált esetben bírságolásra adtak okot. A vizsgált esetek mintegy felében további hiányosságként értékelte a hatóság, hogy a szerződéskötés technikai lépéseiről elmaradt, vagy nem volt megfelelő a tájékoztatás. Jellemzően a legtöbb szolgáltatónál mindkét szempontból ok merült fel a bírság kiszabására, azonban akadtak olyanok is, akik a technikai lépésekről adtak információt, ám a szerződéskötés írásbeliségéről, iktatásáról, illetve a lehetséges nyelveiről már elmulasztották azt megtenni. De olyan is akadt, aki ez utóbbi körben gondosan járt el, azonban éppen a szerződéskötés lépéseiről nem adott megfelelő felvilágosítást.
Néhány esetben elmaradt a megrendelés visszaigazolása, így ez annak ellenére bírságolási alappá vált, hogy a 2001. évi CVIIII. törvény értelmében ilyen esetben nem jön létre a szerződés a felek között.
Az árak feltüntetése területén úgy tűnik nem merült fel különösebb probléma, ha mégis, az rendszerint a bruttó ár megjelölésének elmaradásából származott. Több esetben kifogásolta azonban a hatóság a szállítási díjról történő megfelelő tájékoztatás elmaradását, amely java részt abból eredt, hogy itt is elmaradt annak megjelölése, hogy azt bruttó vagy nettó összegben kell-e értelmezni.
A szállításra vonatkozó tájékoztatással kapcsolatban a vizsgált esetek mintegy ötödében
ugyancsak kifogásolta a hatóság, ha annak határidejéről nem kaphatott a megrendelő megfelelő tájékoztatást.
A legtöbb probléma azonban a fogyasztót megillető elállási jogra vonatkozó tájékoztatás elmaradása, vagy nem kielégítő jellege miatt adódott. E miatt szinte valamennyi vizsgált esetben bírság kiszabására került sor. Az elállási jog körében nem csupán a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II.5.) Korm. rendelet megsértését, hanem mint lényeges tájékoztatási kötelezettség elmulasztását, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvénybe ütközőnek is minősítették az ellenőrző hatóságok az elektronikus kereskedők működését.
Az általunk vizsgált határozatok közül csupán két olyan esettel találkoztunk, ahol a fogyasztót megillető szavatossági jogról szóló tájékoztatást nem tartotta megfelelőnek a hatóság, és egyet sem, ahol az általános szállítási feltételek elmaradása, vagy meg nem felelő tartalma lett volna a kifogás tárgya.
Természetesen nem tudtuk a több száz határozatot teljes körűen elemezni, vizsgálódásunkat csupán a 2009. negyedik negyedévi időszakra terjesztettük ki, és csak az elektronikus kereskedelmi tevékenységre. Így a jelen írás nem foglalkozik az on line kereskedők reklámozási gyakorlata miatt kiszabott bírságokkal sem.
A szolgáltatókat a leggyakrabban előforduló hibák mellett nyilván az azokért kiszabott bírságok összege érdekli a leginkább, hiszen jó tudni, hogy mekkora összegű szankcióval számolhatunk.
E vonatkozásban igen eltérő mércéket és gyakorlatot tapasztalhattunk. Az általunk vizsgált határozatok közül egy esetben csupán a jogsértő állapot megszüntetésére kötelezte a hatóság a szolgáltatót, amikor a cégjegyzékszám, cégbíróság, a szerződéskötés írásbelisége, iktatása, lehetséges nyelvei, az elállási jog és a szavatosság körében állapított meg hiányosságot. Ezzel szemben 50 ezer forintra értékelték azt, aki a az előbb leírtakon túl nem tüntette fel a nyilvántartásba vevő hatóságot, és nem adott tájékoztatást a szállítási díjakról, illetve a fizetési feltételekről. Az előbbi határozatot a Dél-dunántúli felügyelőség hozta, míg az utóbbit az Észak-alföldi. A Dél-dunántúli felügyelőség ugyanakkor 15 ezer forinttal büntette azt, aki az írásbeliség, iktatás, szerződéskötés nyelve, valamint az elállási jog körében mulasztotta el a megfelelő tájékoztatást. Az Észak-alföldi felügyelőség büntetési gyakorlatában is elég nagy eltéréseket láttunk, amikor 50 ezer forint megfizetésére kötelezték azt, akinél a cégbíróság megjelölése, a szerződéskötés technikai lépéseiről szóló tájékoztatás, valamint a szállításra vonatkozó információk hiányoztak, viszont csak 15 ezer forinttal lakolt az aki ezek mellett az elállási jogról sem adott megfelelő tájékoztatást, és a megrendelést sem igazolta vissza. A bírságok összegében tapasztalható eltérések okát nem tudjuk,mivel arra vonatkozó indoklást egyik határozat sem tartalmaz, hogy az adott jogsértést miért éppen akkora összeggel szankcionálják.
Az ellenőrzési gyakorlat során a felügyelők az on line elérhető információkat vizsgálják. A kereskedő sokszor nem si szerez arról tudomást, hogy az ő on line boltja ellenőrzésen esett keresztül, mivel eljárást csak az esetben indít a hatóság, ha hiányosságot tapasztaltak az ellenőrök.
A Fair Business minősítő eljárás keretében a jogi minősítés során a fenti elemzésben bírságolásra okot adó szempontok mindegyikét vizsgáljuk, és még azt meghaladóan egyéb olyan pontokat, amelyekre jogszabály kötelezettséget ír elő, és amely egyaránt védi a szolgáltatót és a fogyasztót.
A Fair Business minősítés tehát amellett, hogy igazolja, hogy a kereskedő jogszerűen járt el az elektronikus kereskedelmi boltjának felépítését és megjelenését tekintve, segítséget nyújt ahhoz is, hogy a kisebb-nagyobb hiányosságokat megfelelően orvosolva elkerülje a bírságolást.
